Lélekhang
A kérdést sokszor felteszem:
Miért írok? Jó ez nekem?
Mindig ugyanott kötök ki;
a lelkemet megfüröszti.
Igen, füröszt, és élvezem,
egyszer könnyen, máskor nehezen.
És egyre rájövök arra,
minden vers színes, sőt tarka.
Olyanok, mint egy szappan,
benne vannak fehér habban,
mit az tud igazán látni,
aki lélekhangot tár ki.
S ez a lélekhang a csendem,
szavakká változik bennem;
tán semmi más – egy lenyomat.
Azért írok, hogy adhassak.
(Dobrosi Andrea)