Az idő
Vánszorog az óra,
Máskor a napok repülnek.
Minden perc drága,
Vagy semmibe se kerülnek.
Döntsd Te el, jó vagy rossz,
Hogy pörög életed! –
Nem lehet tudni,
Még meddig élheted!
Menni kéne, messze, bárhová,
Mindent megismerni,
Az ismeretlentől félve,
De azért mégis tenni!
Felfedezni a Föld zegzugát,
Úszni delfinekkel,
Tigrist és koalát ölelni,
Repülni fellegekkel!
Mit eddig meg nem tettél,
Most álom marad –
Egy zord vírus miatt már
Mindenki otthon marad.
Lelassult az élet, de
Nem állt meg az óra.
Hallgatjuk a rosszat,
Csak gondolunk a jóra.
Ne kórházra, járványra,
Maszkot viselőkre,
Istenhez fohászkodó,
Könnyes térdeplőkre,
Ne gyászra és százanként
Áldott koporsókra,
Ne többé, ne gondolj,
Csak jobbra, csak jókra!
Gondolj nyíló virágra
És madárcsicsergésre!
Ébredj tavaszillatra,
Vagy forró ölelésre!
Tartsd szívedben a tüzet,
A szeretet lángját!
Űzd távol a félelmet,
A gyűlölet párját!
Talán egyszer megint
Tudunk majd örülni,
S ember embert akkor
Nem fog már kerülni.
Megöleljük egymást,
Úgy, mint tettük régen!
Csak a nap süt le ránk
A tiszta, kék égen.
Kitisztul az erdő,
Újra fellélegzünk,
Vad vizeket többé
Soha nem szennyezünk…
Álom, ez mind álom! –
Vánszorognak percek,
Közben az éveim
Jaj, hová sietnek?!
(Domokos Edit)