Élj!
Élj, igen, élj! Bátran élj!
Légy merész, könnyed!
Az élet napok, hónapok folyamatos lénye,
a mulandóság ábrándja,
mely egyszer csak arra eszméltet, itt a vége.
Élj hát bátran, ne tétovázz!
Az Élet is él, élj vele igazán!
Légy ázott, és fázz,
érezd át az élet nyomorát!
Érezd a rosszat, kócosat,
hogy többet ne kívánd azt, ami rothadt.
Aztán engedd magadon át
a lüktető erejét, amint kitör,
felível elérhetetlennek képzelt vágyához,
hogy megvalósíthassa álmát,
emberi, egyedi alkotását.
Pihenj is, lazíts, élvezd az Élet
napfényes, meleg szellő-érintését!
Élvezd a csendet, s ott benne a rendet,
az egységet, és a kegyelmet.
Ott, abban a pillanatban a láthatatlan erőt,
engedd át magadon, és szárnyalj Vele,
hisz végtelen a szeretete.
Ez a Szeretet lendületes, kegyes,
értelmet nyújt, hogy boldog légy benne.
Így éld meg sorsod az emberi nemben!
Akkor hát alkoss, légy nagyvonalú!
Teremtsd meg magad, életed,
és azt az érzést, hogy élsz,
és úgy, ahogy az jó neked.
(Márton Csilla)