Sírnak a fák
Az erdőben csodás zöld ágak
Díszítik a gyönyörű tájat.
Ezüstös fényét csillogtatja a napsugár.
Mily bámulatos ez a láthatár!
Dús levegőjét ontja a vidék,
Hallani a boldog madárkák énekét.
De amikor beköszönt a hideg tél,
A csodás fáknak nincs esély.
Pusztulás vár minden fára,
Belőlük lesz a karácsonyfa.
Színes gyöngyök ékesítik ágait,
Így teljesítik az emberek vágyait.
Bánatos vég a káprázatos fáknak:
Többé nem díszítik már a tájat.
Szomorú sorsuk a tűz égő lángja,
Nem száll immár rájuk a madárka.
Mindig kell a szeretet
Mindenki várja ezt a hónapot,
Mert összehozza a családot.
Kicsi és nagy együtt ünnepel.
A szeretet napjai gyorsan telnek el.
E napokban adakoznak az emberek.
Ételt, italt kapnak a szegények.
Három napig tart az örömük,
Majd elfelejtve tovább élik életük.
Nem számít, hogy naponta szenvednek,
És minden nap az életért küzdenek,
Míg mások vigadnak fényes palotákban.
A szegények búsan élnek az utcákban.
Hol vannak a hétköznapok segítő kezei?
Nemcsak az ünnepkor kell segíteni.
Minden embernek méltóságban kellene élni,
A Föld értékeit egyformán mérni.
(Farkas Erzsébet)