Az én karácsonyfám
O
Egy
különleges,
szép karácsonyfát
O készítek a mai napon O
ráakasztom a vanília édeskés illatát,
csengőre a „Stille Nacht” kellemes dallamát.
Színes gömbökbe
kívánságokat lehelek.
O Jaj, csak ki ne pukkasszák a tűlevelek! O
Pirosakat a gyerekeimnek, akik fényei szememnek.
O Unokáim gömbjeit is telelehelem: O
öröm, boldogság, szeretet, a felsorolást ezekkel kezdem.
O A kék gömbbe lehelt kívánságom szüleimé, O
kiknek mindent köszönhetek, azt is, hogy váltam valakivé.
Nem kívánok nekik sokat: egészségben minél tovább sze-ressék lányukat.
O Itt ez a zöld gömböcske, O
kívánságot neked lehelek bele, öcsike.
Rokonok,
barátok
és mások,
Boldog karácsonyt kívánok!
Akkor és most
Akkor vártam a karácsonyt, most várom, hogy elmúljon.
Elcsépelt idézeteket olvasgatok a fészbúkon.
Azt gondolja mindenki, ha megoszt egyet,
Csökkentheti vele a könnycseppeket.
Jókívánságként sem jön valami egyedi,
Másol és beilleszt – ezt küldi mindenki.
Pedig egyediek vagyunk valamennyien,
Ne legyen üzenetünk ennyire személytelen!
Akkor az asztal körül nagyszülők, szülők, férj és gyerekek,
most házhoz szállított ételt magamban ehetek.
Nagyszüleim csendben eltávoztak, szüleim megöregedtek,
férjeim elhagytak, és a gyerekek felnőttek.
Jó gyerekek, szép unokák, amikor hozzám jönnek,
számomra ez az egyedüli, igazi ünnep.
A gyerekeket várva
Szanaszét guruló mákszemek,
ugráló, apró fekete pontocskák.
Nosztalgia-illatokra rálelek,
a bejgli ízét vidáman eltáncolják.
Madaraknak kiszórom a magokat,
meghálálva nekik a szép dalokat.
Ünnepeljetek, eljött a karácsony!
Már csak pár perc, és itt a családom.
Kilók ünnepe
A töltött káposzta fricskát mutat nekem,
tudja, hogy őt soha le nem győzhetem.
Orrom alá settenkedik a diós kiflik illata,
ez egyszerűen merénylet: édes vanília.
A poharak kilélegzik a mámorító szamócát,
koccintással ünnepelik akaratom bukását.
Bezzeg kilóimnak semmi oka panaszra,
hiszen jól szaporodnak, élvezettel, kacagva.
(Gáspár Klára)