Karácsony 2020
Lassan sötétedik, s meggyúlnak a gyertyák.
Idebent meleg és nehéz ételek illata terjeng. Az asztal roskadásig rakva hallal, hússal, gyümölccsel és köretekkel.
A konyhában ott állnak várakozón a sütemények és desszertek. Kicsit irigykednek is, hogy a többiek valamivel előbb jutottak az ünnepélyesen megterített asztalra a csillogó tányérok és poharak közé.
A háttérben gyerekricsaj és fennkölt zene hallik. A karácsonyfa alatt ajándékhegyek…
– Gyere, itt az ideje, hogy megkezdjük a vacsorát! – mondja Angéla, akinek nemcsak a neve emlékeztet az angyalokra. A minap lett 52 éves. A haja lassan aranyból ezüstbe hajlik, s felöltötte a leánykorára emlékeztető, áttetsző alakját. Sápadt sárga fény karolja arcát.
Michael még fiatalnak számít 45 évével, de őt is meghintette már a dér pora. Morcosan kiált a gyerekek után. Aztán ráeszmél…
– Miért raktad be ezt a CD-t, hiszen a gyerekek nincsenek közöttünk? – kérdi feleségét.
– Azt hittem, örülsz, ha legalább a hangjukat hallod, ha nincsenek is itt. Olyan szomorú voltál, amikor hívtak, hogy nem lehetnek velünk – válaszolja Angéla, miközben leállítja a CD-lejátszót.
– Nincs ünnepi hangulatom, és utálom mindezt a szintetikus ennivalót. Az ízük nem az igazi. Nem érzem a sót, a savanyút, az édeset! Még az illatuk illúzióját is csak a légkondiból áradó mesterséges olajak idézik az orrunk szaglóidegeibe.
Ezek az elektrogyertyák sem úgy világítanak, mint azok, melyek faggyúból voltak. Emlékszel, régen, amikor meggyújtottad a gyertyákat, az ablakpárkányon táncolt a fényük? A bőrünkön érezhettük az áradó meleget, és a faggyú illata összekeveredett a narancshéjakból, a fahéjból és vaníliából áradó illóolajokkal.
A legjobban pedig azt gyűlölöm, hogy ennek a holografikus fenyőnek sincs illata. Az ajándék is csak egy illúzió! Nincs itt semmi és senki, csak két magára maradt szamár, akik megpróbálnak valami olyanba kapaszkodni, ami ma már nem létezik! Nincs! Meghalt a karácsony!
Angéla megértőn néz Michaelra …
– Reméltem, hogy egyszer végre belátod! Nem kell a sok elektronikus játék. Nincs szükség a gépekre, masinákra és komputerekre, hogy felkeltsék a béke, összetartozás és szeretet illúzióját. Egyszerűen csak a valódi szeretetre, békére és összetartozásra kell törekednünk…
Az emberekre van szükség, akik végre felismerik, hogy ez így nem élet!
Gyere, kapcsold le a winchestert, és nézd!
Michael kitekeri a biztosítékot. A vetítőredőnyök az ablakon, melyek egy idillikus téli tájat ábrázolnak, kialszanak. Az ablak átlátszó tiszta üvegén bevilágít a hold. Michael ott áll és nézi a megdermedt, rideg tájat. Az ablakok üresen csillognak a holdvilágban. A házak felett itt-ott látni lehet egy lebegőt, amely az ajándékokat vagy a megkésett ünnepi vacsorát szállítják.
A város megváltozott. Az emberek csak a neten keresztül ismerkednek és barátkoznak. A családok széthullanak. A munkáját is mindenki otthonról intézi. Virtuálisan bárki elutazhat bárhová a neten keresztül, vagy bárkivel kapcsolatba léphet a világ bármely táján, de a szomszédjait senki sem ismeri már személyesen.
– Az egész élet csak egy virtuális illúzió – jegyezi meg lehangolóan Angéla – de mindig van remény, nézd!
Angéla kezével a láthatár szélére mutat, oda, ahol kigyúltak a fények. A fénytengely közepén egy magas, kúp alakú tárgy áll, s körülötte mozgás.
– Hiszen ez egy fenyő! Nem is fenyő, karácsonyfa! – csodálkozik Michael.
– Pont olyan, mint régen, mikor még az igazi melegség számított – jegyzi meg Angéla. – Gyere, menjünk el odáig, talán köthetünk barátságot azokkal, akiknek a szíve az igazi tiszta melegséget árasztja!
(Golán Angéla Gabriella)