A Föld szenved
A Földünk szenved, öklét rázza ránk,
Az ember gyarló, nem ’törődi’ szavát.
Megtöri lelkét, bőrét tépi szét…
A Földünk szenved, védi életét.
Ránk zúdít vihart, forgó felleget.
Folyót áraszt, lavinát ereget.
A nap hevével infernót kreál,
felszökken a tűz, perzselt a határ.
Rengeti testét, füstöl az orom…
De mind hiába, nincsen szánalom.
Az ember törtet, s mit neki ragály,
Csak ő az első, ez itt a szabály!
De fog még jönni rosszabb, mint e baj,
S lesz több porszem, mit a szél kavar.
Pusztulj, ember! Ránk ontja végzetét,
Mert Földünk szenved s védi életét.
(Golán Angéla Gabriella)