Ellipszis
Az élet fekvő nyolcasán
utazom körbe és körbe…
Majd megtérek az út nyomán,
naiv álmaim törölve.
És mint a köd, mi szerteszáll,
elrejtek misztikus átkot,
úgy, mint a nap, mely égen jár,
felragyogok s mélybe hágok.
Mert hiányérzeted vezet,
s ha a szférából kilépek,
még mindig kísért szellemed,
terelnek a csillagképek.
S kacajod hangja ott kereng,
buzdít fesztelen dalra,
nem gátol félelem-perem,
megyek, messzeségbe csalva.
S ha utam végén nem lelem
a kezdet ártatlan báját,
szétfoszlok, és a végtelen
táltosán folytatom a vágtát.
(Golán Angéla Gabriella)