Elvetélt szerelem
Kristályburok fagy rá a szívemre,
szilánkja, mint áttetsző üveg,
felcsillan… Meg vagyok gémberedve,
csend váltja fel a vibráló tüzet.
Jégcsillám a retinámba mélyed,
nem látok, oly rideg lett a táj.
S ha az erdő ösvényére lépek,
kelepce az út, elsorvad a báj.
Feldereng a káprázat még messze,
s illan már a sok kimondott szó…
Érzelmeknek hallgatás a veszte,
s elvetél a szerelem-embrió.
(Golán Angéla Gabriella)