Itthon – 2020

Itthon

Ha átlépem a város peremét,
és végtelenül burkol be a csend,
ölembe hullva kényszerít a lét,
felém ragyog egy másvilági rend.

Átadom magam buján a térnek,
karjába vesz egy féktelen erő.
Magával ránt és felhasad a kéreg,
illanó énem a fénybe lép elő.

Tágít a köd, mely valóm takarta,
s látom a lényt, ki régen távozott.
Tétován mosolygok önmagamra
a Tündérvölgyben, végre én vagyok!

S ha múlik az édes feloldozás,
s rabszolgaságom ismét láncra ver,
bevégzem én is, s nem tudhatja más:
valós énem többé nem vezekel.

(Golán Angéla Gabriella)