Kényszersors
Csillagporos utakon
bolyongnak a lelkek,
ködbe tűnő nyugalom
az, amit ott lelnek.
Elmúlik a fájdalom,
nincs érzés, nincs semmi.
Megszűnik a hatalom,
s tud szabadnak lenni.
Végre csend, se bú, se baj,
csak ezüstös fátyol,
nincsen lánc, mely térdre hajt
s öntudatban gátol.
S bár barátjuk a Halál,
megtört földi átkot,
sóvárogva hazajár,
s félőn meg-megáll ott.
Sötét szemgödre kísért
hátrahagyott párát,
ki bűne véget nem ér,
örök tüzek várják.
Most a boldogság helyett
könnyben ázik arca,
mert egy bitorló miatt
megkezdődött harca!
(Golán Angéla Gabriella)