Itthon
Ha átlépem a város peremét,
és végtelenül burkol be a csend,
ölembe hullva kényszerít a lét,
felém ragyog egy másvilági rend.
Átadom magam buján a térnek,
karjába vesz egy féktelen erő.
Magával ránt és felhasad a kéreg,
illanó énem a fénybe lép elő.
Tágít a köd, mely valóm takarta
s látom a lényt, ki régen távozott.
Tétován mosolygok önmagamra,
a Tündérvölgyben végre én vagyok!
S ha múlik az édes feloldozás,
s rabszolgaságom ismét láncra ver,
bevégzem én is, s nem tudhatja más,
valós énem többé nem vezekel.
A pók
Belemásztál életembe,
titkon fonva fonalad.
Megcéloztál hálód vetve,
s áldozatod fennakadt.
Szemed merőn rám szegezted,
csápod húsomba hatolt.
Mérged többé nem eresztett,
védekeztem, de nem volt
erőm veled szembeszállni,
gúzsba kötött zabolád.
Akaratom már parányi…
Elaléltan adom át
cseppnyi nedveim tenéked;
Legyőztél! Élj Te tovább!
Jóslat
Nyikorgó csendben gubbaszt a galád
Orakel, mely megjósolja magát.
Tűnik az utolsó titoklepel,
minden sejt vibrál, megrontást lehel,
mert sivít a kéj és nincs szánalom…
Bitorló érzéseknek átadom
lelkem s szívem… de a gondolatok
tüzes jégcsapfogak, és álnokok!
***
Elernyedés, édes feloldozás;
valami elillanó után varázs,
de újra készül, még nem adja fel…
E jóslatnak teljesülnie kell!
Vadászat
Ha lehullik az utolsó lepel,
s a hajtóvadászat végére ér,
mi marad, ami arra késztet fel,
hogy tovább űzz, s még vadászom legyél?
Ha feltépted húsom, s minden zsiger,
minden titok a felszínre kerül,
ha testem előtted pőrén hever
és feltárul, mi rejlik legbelül?
Ha kedved már e lényben nem leled,
s hamvad a láng, kialszik a parázs,
az érintését már csak szenveded,
mert mást akarsz, elillan a varázs.
***
Ezért futok előled zilálva,
és nem engedlek magamhoz közel.
Így hajszolom önmagam halálba…
A tűzzel játszom, s a füst átölel.
Türelmetlenség
Mint rothadó hús, bomlanak a percek,
s én várok még a türelem tengerén,
de vitorlámban baljós kétség serceg,
s tajtékzom dühödten… Tán csalat a fény.
Délibábos végtelenben keringve
nem mozdul, áltat a cammogó idő…
Elmémben szögesdrótkáosz kerít be…
Hiteget, s nem oldoz fel a hitszegő!
Csalfa világ.
Felbomlott rég felvetett létem,
minden lélegzet feléd vezet.
Foszlik a köd s nincs mitől félnem,
még van időnk, ez úton veled megyek.
S ha látjuk a látókör kékjét,
pajzánul táncol, vibrál a táj,
eltörpül a valóságlépték,
nem marad más, csak mi és a báj.
Gondolatunk összefonódik,
csapongó szívünk pőrén hever,
mégsem jutunk el a horizontig…
Csalfa világ ez! …édes teher.
A szó
Amit a szív kíván, az agy tagad,
éltet felbolygató mondatdarab,
s a harc a létért e kettő között,
az, mi most elmémbe beköltözött.
Érzések árja gondolatpatak,
veszteg orkánja; szálakra szakadt
agyhullámok s csorba kísérletek,
de a kimondott szó itt ténfereg.
S gyötör bár való, s titkon vigyáztam,
de cserfes számmal neked kínáltam,
s most kétkedve nézek önmagamba,
nem illan a szó, elmém fogva tartja.
Várakozás
Fáj a csend lüktető hallgatása…
Szívverésem szétszaggatja fejem,
lelkem gubbaszt, vár a megváltásra…
Ez a halálos csend fáj nekem!
Várok aléltan, átkos imába
szövöm a létem cseppnyi titkait.
Dermedten várok, de már hiába…
Csak a várás fanyar íze van itt.
Csendesedve
Átlépem érzelmeim határát,
létem s gondolatom tudatos.
Szemlélek higgadtan, bármi jár át…
Talán jobb, ha én most hallgatok!
Faggattál, felszínre hoztál minden
parányi emóciómagot.
Íriszemben olvastál meghitten…
Előtted mezítelen vagyok!
Hogy hova vezet, hova vezetlek?
Ne kérdezz, tán csak a fény mögé!
Csendesedve viszem e keresztet…
Titkaim fontam szíved köré!
Válassz hát!
Semmi sem jó, mivé váltam…
Ádáz harcban, lelki lázban
hideg, üres termek vártak,
mégsem kell az önsajnálat!
Elmém rabszolgája voltam,
az ördöggel összebújtan,
eladtam magam, hogy éljek,
bár az út, mit reám mértek
nem enyém volt! Mások járták,
s démonian rám ruháznák
örökkön az önnön sorsuk…
S így lészen, míg eljön holtunk.
***
Érzem belső rezzenésem,
újra válaszúthoz értem…
S egy hullafolt a lelkemen…
A rizikó, mint lételem,
döntésre vár, késztet lépnem,
s mire várok, hogy megértsem,
rólam szólnak e sorok…
Ha tétovázom, meghalok!
(Golán Angéla Gabriella)