Otthonra találni
Néha elképzelem,
milyen lesz végül
aranyló búzamezők felett
olyan magasan szállni,
hogy meglátom magunkat
a horizont égszín tükrében.
Talán úgy lesz, mintha soha,
semmi fontos nem történt volna még;
mintha örökké tartana ez az ölelés,
ez a végeérhetetlen szárnyalás,
és egészen mást jelent akkor a szó is;
otthonra találni valaki szívében,
és bátran kimondani:
semmi ok nincs a rettegésre…
Sohasem vágytam még így a fényre,
jó lenne megtudni végre,
„Milyen lesz az a visszaröpülés” *
a határtalan, ferde labirintuson.
*Pilinszky János
(Gősi Vali)