Online
Fényesre csiszolt replika mutat
életet utánzó világot.
Mily hamis ragyogása valónknak,
okkal koholt glamour.
Hibamentes, foltok nélküli avatar
mosolyog talmi boldogsággal.
Hol az íz?
Hol az illat?
Látszólagos életét éli, mely
visszavonható – delete.
Irányított érzelmekkel borított
élettere problémamentes.
Könnyek csak megtervezve,
néha egy kis drámát csepegtetve,
az együttérzés illúziójáért.
Stílusosan sír,
fájdalma is szerethető,
kínjai fotókra termettek.
Börtönbe zárt szabadság,
sóhaj nélküli remény
elektronikus barátokért.
A fogyókúra már csak
pár kattintás,
a ráncok röpke művelet,
tökéletes kópiánkat
irigykedve figyeljük.
Cserélnénk-e önmagunk
alkotta másunkkal?
Élettere tágul, s úgy
növekszik, ahogy a
miénk szűkül.
Ha lazítasz a gyeplőn,
már késő lesz,
elveszett órákat,
üres pillanatokat,
sivár érzelmeket szül,
szaporodik, egyre csak szaporodik,
s egyszer majd megkérdi tőled:
Ki vagy?
Mit akarsz?
Jaj, ne panaszkodj, mert
te teremtetted, saját
képzeleted príma
kis lenyomata,
akaratod diadala.
Vigyázz! Ha már ő lesz az úr,
ő töröl ki téged:
csak egy gombnyomással,
egy pillanat alatt,
de immár végleg.
Temetésed is kiposztolja,
hírértéke értékes,
nézettséget generál
és több száz
„Nyugodjon békében”-t.
Irónia vagy valóság?
Élsz még?
Realitás vagy túlzás?
Élsz még?
Igazság vagy hazugság?
Élsz még?
(Győri Nagy Attila)