Legyen vége a háborúnak !
Keletre tőlünk vadul szólnak
a riasztón öldöklő fegyverek
Hahó, kiált a védtelen ember
a süketnéma magas egeknek.
Nem hallod imáit s fohászát
zokogó, síró embertársadnak.
Síri csend honol kies utcákon,
újratöltenek puskákat éppen.
Hevesen zakatol sajgó szívem
szüntelen zajában rakétáknak,
boldogat álmodott riadt éjjelen
önfeledt napoknak együttlétét,
hol karjába zárta ott kedvesét,
s oly hirtelen rabolta el háború!
Zord világ megölte szép jövőjét,
kegyetlen e sors, amit ők élnek,
kik ártatlanul ebben vergődnek.
Nem kíván ő semmit, imádkozik,
csak békét a szenvedő népnek.
Hallgassanak el végre szirénák,
sok öldöklőn pusztító fegyverek,
legyen áhított béke ezen a tájon,
sétáljunk kéz a kézben parkban,
álmodjunk boldog jövőt és életet!
Válasszunk csillagot, a sötét égen
éjfél is eljött, egymásé mi lettünk,
de most oly sivár ez a tengerpart!
Magányosan bolyongok nélküled.
Mélán nézem itt a szétlőtt várost,
Istenem, adj erőt felejteni sebeink,
merjünk egymás szemébe nézni
békés jövőt kívánva, s kezet adni,
felejteni majd sok rettegést s kínt,
megbocsájtani okozott fájdalmat,
eltemetni sok halottat, fájó múltat,
remélni újra, élni szeretnék, jövőt
építeni, boldog családot alapítani,
sétálni morajló tengernek partján,
átölelni téged, szeretni kedvesem.
Felriadtam, álmodom, és újra lőnek
(Hanyecz István (shf))