Széllé válok
Széllé válok és elfújom
a testedet magába záró,
bánatszínű felhőt,
leszaggatom
az arcodat takaró
selyemfátyolt,
összeborzolom
gondosan fésült
fürtjeidet.
És ha kitombolom magam,
lecsillapodó
szellőlangyomba burkollak,
s a következő égiháborúig
halkan füledbe dúdolok
egy bölcsődalt.
(Herczeg-Vecsei Katalin)