Kosztolányi-parafrázis – Egy munkanélküli álmai…
“Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga…
…És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.” (Kosztolányi)
Igen, színes tintákról álmodom, és rajzolok, csak rajzolok, álmomban színes tintákkal rajzolok. Rajzolok magamnak munkát, fekete betűkkel teleírt fehér lapokat, fehér függönyös, nagy ablakos irodát, halványzöld falakkal és színes bútorokkal. Rajzolok magamnak sok-sok ügyfelet, riadt szemű, szürke pulcsis néniket és ráncos kezű, fekete aktatáskás bácsikat. Rajzolok szomorú szürke panaszt, és mellé rögtön színes, derűs vigaszt sárgával, pirossal, kékkel, lilával. Rajzolok magamnak tisztes fizetést. Kékkel, szürkével, lilával?
Rajzolok magunknak nagybetűs életet. Rajzolok takaros terített asztalt, halat, vadat, s mi jó falat, szóló szőlőt és csengő barackot, s mi szem szájnak ingere… Színes tintákkal rajzolok szép ruhákat, új cipőket, könyveket, színházat, autót és kirándulást, ezer színnel azt, amit csak színes tintákkal rajzolni lehet.
Rajzolok magunknak álmokat, nyugalmat, békét, derűt, rajzolok nevetést, sűrű feketével satírozom be a gondokat. Rajzolok magunknak majd egyszer békés öregséget. Kék eget, bodros felhőkkel. Rozsdabarnával őszi lombokat, narancsvörössel izzó naplementét. Ülünk majd az őszi kertben, és rezzenetlen nyugalomban élhetjük az életet.
Rajzolok magamnak unokát, szőke fürtös, piros szoknyás, cserfes lánykát és csillogó szemű, huncut, rövidnadrágos fiúcskát. Rajzolok magamból kitárt karú, mosolygós, mesemondós nagymamát.
Amíg még tudok rajzolni, színes tintákról álmodom, és rajzolok magunknak életet.
(Hollósy Gerti)