Merengő – 2021

Merengő

Szelíden simít a hajnal
a puha szirmok
viaszfehér selymén,
rezzenve moccannak
a súlytalan álmok
a balzsamos rét keblén,

a nap, mint borostyánba
zárt ősmaradvány,
időtlen magányban
ontja fényét,
és lila felhők sóhaját
öleli a hegylánc,

ködből szőtt köntösét
földre veti a nyár,
lábaim elé hull
a nektárszín pára, a gyöngéd
szellő cseppnyi csodákat
ringat karjában,

és zsoltárokat énekel
a háláról zúgva
a testetlen lég, mosollyal
térdel a béke bennem,
mert nem kerestem,
és mégis megtaláltam
Istent a pillanatban.

(Horváth-Tóth Éva)