Útkereszteződések
Az én utam tehozzád,
a tiéd felém vezetett.
Valami láthatatlan
zsineg – eltéphetetlen –
vonszolt mérföldeken át,
azt sem tudtam, kihez megyek.
De hogy megjöttem
– azt az egyet -,
biztosan éreztem,
mert szemedben láttam,
szívedbe megérkeztem.
Úttól poros ruhám
eléd betűnként vetettem,
és ott álltam pőrén,
igazul, egyenesen,
és lapfehéren.
Te leseperted
az eltelt éveket,
és vállamra törődésnek
puha vásznát terítetted.
Az én utam tehozzád,
a tiéd felém vezetett.
Jöttem. Jöttél.
Én neked. Te nekem.
A zsineg, az utak,
a lassú léptek,
az egy irányba
néző tekintetek.
És a séta együtt. Örökig.
Szeretem
az útkereszteződéseket,
mert az én utam tehozzád,
és a tiéd hozzám vezetett.
(Horváth-Tóth Éva)