RÓZSA
rózsabogárnak
illatos vánkos és lágy
sziromtakaró
szirmán fázósan
rebben a hajnal – egy csepp
harmatos sóhaj
Halkan rezdül szirmán
az illat selyme,
puhán ráhull
szívemre.
Az
idő
rózsafa
lágy illatát
bútorba zárta.
Az
alkony
hűs csókját
szirmai közt
őrzi reggelig.
TULIPÁN
csokorba kötött
lágy szirmú, finom sóhaj
– tavasz hírnöke
Szirmán harmat gördül,
mint gyöngyszem gurul
a bársonyon.
Néma báj.
Kelyhébe zárja nap
melegét, s őrzi
harmat hűvös
csókjáig.
Fény
bontja
szirmait,
mint szeretet
nyitja a lelket.
ORGONA
anyám kertjében
orgona ága – boldog
gyermekkort ringat
lilán lengedez
egy tavalyi emlékfürt –
virág anyámnak
Bokrétába kötött
illat incseleg
apró gyermek
kezében.
Minden szirma csendes
sóhajtásként hull
a tavasz hűs
ajkáról.
Száz
méh száll
és zsong-dong
sok szárny meg láb
dús fürt kis szirmán.
Hűs
hajnal
májusi
ködös csókja
lilán lengedez.
(Horváth-Tóth Éva)