LILIOM
csokorba kötött
hófehér ártatlanság
– törékeny szirmok
Szép szirmok bársonya
kacér illattal
egy mérgező
kapcsolat.
Sziromleveleken
gyöngyként gördülnek
harmat puha
cseppjei.
Nagy
kehely
a szélben
most törékeny
illatot ringat.
Hat
szirom
közt, gyöngéd
ölelésben
jövő magvai.
SZEGFŰ
hímzett vánkosok
szegfűiben szunnyadnak
régvolt szerelmek
Lágyan kacskaringó
szegfűszirmokban
pihen hímzett
emléked.
Kék
szegfű
szirmai
szendén varrott
emlékek párnán.
IBOLYA
lila tavaszt leng
didergő rét tenyerén
– őszi ibolya
szívemben lilán
borul virágba csókod
– napfény ibolyán
Cipősarokra hint
illatából, bár
eltaposták,
megbocsát.
Lágy
lila
dallal száll
kis kelyhéből
a megbocsátás.
Dér
hintáz’
ibolya
bársony szirmán
– elkésett élet.
HÓVIRÁG
téli estének
fagyos ujja szirmot tör
– halott hóvirág
Nap csókol rajta
harmattá egy hópelyhet
– hóvirágsóhaj
Törékeny hírnöke
az új reménynek,
ragyog a hit
fehéren.
Halk
sóhaj,
és szirom
pattan, nyílik
tavasz a hóban.
Szép
s nehéz
szolgaság
tavasz előtt
virágot hozni.
(Horváth-Tóth Éva)