voltam
voltam neked szomjas szádon
harmat csókja reszketeg
ereidbe belefolytam
és a hajnal remegett
voltam neked ma a holnap
fényben úszó kikelet
a szívedbe belehulltam
ágam most már elereszt
voltam neked gyöngyöt adó
bársony éjjel képzelet
a lelkemből kiszakadt szó
papírlapon ténfereg
voltam vagyok vajon leszek
tegnap a ma teneked
én tégedet nem ismerlek
és a régit nem lelem
(Horváth-Tóth Éva)