Áramló nyár
Zöld lomb között a szél susog,
ringatja hűvösét,
a fény, mint sűrű méz csurog,
aranyló tündöklés,
pókháló mögött a tájék
hullámzik és lebeg,
vízgyöngy ragyog, akár nyakék,
távolban tó remeg,
a búza szélén rőt pipacs
borzolja pendelyét,
illat omlik és száll tova,
áramló csend a rét,
szemérmes bájjal integet
megbújva fán a meggy,
bordó héján a napmeleg
mint lázas csók, remeg.
(Horváth-Tóth Éva)