Bokrétafák
Bokrétafán, mint mécses lángja
imbolyog sok tornyos virág,
lengő lomb közt fázik viaszos
szirmokba zártan a napmeleg,
és sápadt holdfényt ringatnak
tenyerükön a reszkető levelek.
Kövér árnyak silbakolnak
a fehérre meszelt házfalon,
az árvácska pille álmot ringat,
a bibéken méhek csókja hintál
és csend csilingel gyöngyvirágok
aprócska harangjain.
Az orgona illata lila folyondár,
bekúszik a küszöb alatt,
fellebeg, s körbefonja aortámat
– szép emlékfonat –,
eszembe jutnak nagyanyáim
– szerették az orgonát –,
értük is ég ma az a láng
anyák napján a bokrétafán.
(Horváth-Tóth Éva)