Csillaga lettél
A csillagokba költözött – mondják.
Én úgy hiszem, aznap, mikor
körbezárt téged a csönd, és sóhajod
volt az utolsó rezdület tőled,
lezuhant a mennybolt kékje,
le egészen a bársonyos földre,
és puha felhőágyra fektette
törékeny, szép lelkedet,
felemelt téged, mint saját halottját,
felemelt magához a kékség,
homlokodra fényt csókolt az Isten,
és csillag lettél, csillaga lettél az égnek.
(Horváth-Tóth Éva)