Megcsörren
Belenézek a tükörbe,
gyűröttebb vagyok,
mint tavaly ilyenkor,
ráncokat vájtak szemem
alá a tegnapok,
és fehérre festették
néhány tincsemet.
Van pár plusz kilóm,
jönnek, mint a nyarak,
egymás után, mióta…
Csüggedten szalad
tüdőm felől egy sóhaj,
telik az idő, hát ez van.
A konyhába megyek,
hagyom a tükröket
meg az éveket
magam mögött,
inkább felébredek.
Lassan moccan kezem,
ahogy a kávét keverem,
s abban a mozdulatban
megcsörren emléked.
(Horváth-Tóth Éva)