Meghajol szívem
Törékeny csendet ringat még a lomb,
levél ölén hűs rigódal szuszog,
akár a tenger áramlik a rét,
ezer fűszálból zöld hullámtaréj,
kigyúló pipacs, izzó látomás,
tüzes uszályát nap teríti rá,
lebben a pára, sóhajt, s leng a lég,
billen a harmat vadmuhar hegyén,
arany szalaggal kévét köt a nyár,
megriad a csend és az égre száll,
szelíden herseg ágon a madár,
meghajol szívem, hálát súg a szám.
(Horváth-Tóth Éva)