Reggelek
A hajnal mint tearózsa
bontja szirmát a város felett,
az utcalámpák még égnek,
az ablak-szemek szenderegnek.
A macskakövek tetején
lomhán moccan a papírszemét,
a távolban lépés koppan,
egy madár leejti hangjegyét.
A párnákról álom rebben,
ropogós dunyha alól szökik
az éji testmeleg, s ébred
az elme, kávéillat kering.
(Horváth-Tóth Éva)