Hótisztaság
Hóesésben megérint a tisztaság,
a lélek ujjongva elcsendesül.
A hó sustorgása most az égi zene,
felszabadult mosoly arcokra kiül.
Természetes a harang hívó hangja,
és az, ahogy eltűnnek a színek…
Ritka e nyugalom. Ez okozhatja, hogy
a felnőttbe is visszatér a gyermek.
Ünnepi kalács
Rád emlékezem, drága süteményillat…
Ahogy az ünnep születik, kalácsunk
úgy sült pirosra a tűzhely sütőjében,
hogy nagyanyánk őrizte nálunk,
az ő feladata volt, mit anyánk begyúrt,
rendben kisütni, miközben ők apánkkal
fogadták a Jézuskát, s közben mi
nagyanyánk mellett kint izgultunk.
Ehettünk, játszhattunk volna, de
az a régi gyerekkor, az est hangulata
gyomorszorító érzés volt
mindnyájunk számára…
A várakozás nem óráknak, napoknak tűnt,
s közben csak a kalácsok illata
terjengett kis házunkban, a béke,
a biztonság, védelmezett gyermekség
titkos hangulata… néha oda,
abba a gondtalan korba vágyom vissza.
Nagyanyám, a te jóságos barna szemedbe
merülve, ahogy a kalácsokat teszed rendbe…
Látlak magam előtt, s ünnep az is,
hogy te visszajársz emlékeimbe.
Fehér karácsonyok
Megcsendül a harang, éjfélt üt az óra,
óvatosan lépek a frissen hullott hóra.
Emlékezem csendben régebbi telekre,
nem volt sok alkalom fehér ünnepekre.
Elmentünk olykor az éjféli misére,
anyám bizony fáradt volt – leült egy időre.
Ha egyedül mentem, ébren várt, aggódott,
közel volt a templom, mégis várakozott.
Felidézem anyám éber pillantását,
óarany-kék bögrében adott forró teát.
Csizmámról szép lassan olvadozott a hó,
kezemben lapult egy porhanyós hógolyó…
Karácsony lelke
Karácsony.
Aki ismeri titkait, annak mindig szebb, mint ami.
Nem számít pompa, gazdagság, csillogás,
semmi, ami talmi.
A karácsony bent lakik, langgyal bélelt lélekmelegben,
valami igazi, valami könnyű és megfoghatatlan áldás,
érző, őszintén önzetlen boldog biztonság,
valódi ősi összetartás talán feldereng itt-ott
a felnőtté érett, régvolt gyermekszívekben.
(Jószay Magdolna)