Vihar tombolt
Éjjel rettentő vihar tombolt.
Már a morajlás messzire űzte az álmokat,
dörgött, zúgott, szakadt, villámlott.
Elhalkult, majd újra született győztesen,
élvezve, hogy bármi fölött uralkodhat.
Ám nem tombolhatott örökké mégsem,
az ember várja, hiszi és tudja,
holnap reménnyel ébred az új napra,
a sötét ég már ezüstösen ragyog,
tükörképe fénylőn remeg a tócsákba’.
(Jószay Magdolna)