Ő is csak egy anya…
Szent Anna, könyörögj Máriáért!
Te, mint az ő anyja, tudod,
mint szenvedhet egy anya
az utolsó úton fia haláláért,
kinek vállán a kereszt, de az anyáén
is ott van sokszorosan,
legyen az bármily láthatatlan.
Fiát szülte szeplőtelen,
s most roskadozva, tehetetlen
kíséri annak predesztinált sorsát,
égő szemekkel, összetört lélekkel
magában vívja a csatát.
Könyörgi istenét, és egyben –
nem tehet róla,
ő is csak egy anya,
Isten akarata ide vagy oda,
ha nem is tud róla,
de mélyen, magában –
üvöltve jajgatja Golgotát.
Feltámadott
…és amikor a Glória résznél
újra diadalmaskodik az élet,
amikor napok némasága után
ismét szállni tud az ének,
Rómából visszatérve
felzendülnek a harangok
szétárasztva a titkot,
közben az összes csengő
megállíthatatlanul működésbe lép,
és az orgona örömteli győzedelmes
megszólalása adja hírül: örüljön a nép!
Mégis feltámadott, Krisztus feltámadott!
…hát ez az az elmondhatatlan,
évenként egyszeri, művészien és
mesterien hátborzongató pillanat,
mely évről évre, több száz év után is
mindig tiszta, új erővel hat.
Nagypénteki harangszó helyett
Felleg ereszkedik egyre lejjebb,
szorong a lelkiismeret.
Szél támad fel, viszi a szemetet,
messze hordja a gyarló érzéseket.
Harangszó idején némaság honol,
hisz’ a harangok most Rómába mentek.
Előbb egy csepp, kettő,
majd egyre szaporább…
suhogva hull a fénylő égi áldás.
Isten siratja az ő egyszülött fiát.
Nagypéntek
„Íme, a te fiad.” Beteljesedett
az írás, s a Golgotán esti fény lett…
vihar sorjázza a lelkeket.
(Jószay Magdolna)