Szilánkok
Hidegen kúszik fel egy gondolat,
távolban szilánkok zúzódnak,
tiltakozásom sürgető, ám nem számít,
hiába morajlik a belső akarat,
itt már csak tenni kell,
de csak azt, amit elvárnak,
önállóság, szándék, eredetiség
nem jelent túlélésként semmit,
alkalmazkodj és függj, akkor
talán tovább élsz, ennyit.
Májusi illat
Május illata nekem a gyöngyvirágé,
anyám kötötte csokorba még,
s emlékezem rá, ahogy a vödör vízben
apró fehér gyöngyszemek mellett
fénylőn, tisztán tükröződik az ég.
Őszkezdet
Már augusztus végén dús falombok között
egy-egy sárguló levélcsomót látok,
belőlük lesz elsőként hulló falevél,
egy hónap még, s zörögve pörögnek rátok.
Távolba szállnak a költöző madarak,
elvonulnak messze, biztonságos tájra,
a színes levelek, az ég, a fanyar avar
másként ülepedik a lélek világára.
A költő feladata
Az írói vénát, kinek megadatott,
tilos eltékozolni,
ha már van, nem szabad
kárba veszni hagyni.
Költő, biztass, adj erőt azoknak,
kik már elvesztették a reményt,
s hadd nyugodhassanak meg mások,
kik már nem látnak maguk előtt fényt.
Írd meg véleményed, talán
hatni tudsz másokra,
kiabálj vagy suttogj halkan,
ha egy lélek is befogadja.
Legyen gyógyszer minden szavad
mások kínjaira,
nem tudhatod, nem nyújtsz-e vigaszt
az ő fájdalmaikra.
Ne tartsd vissza, ami felgyűlt,
jobban érzed magad te is,
ha majd látod, minden szavad
célba talál másoknál is.
Bágyatagság
Vaskos, súlyos felhődunnán át
bágyadtan dereng át a holdfény.
Hűs nyugalmat hozott az este.
Nem is árt már, hiszen nem is
saját porhüvelyem ez a lény.
(Jószay Magdolna)