Ifjúság szele
Szomorú virág
szirmán pihen a csend,
múlik az idő, Te észre
sem veszed.
Néha megáll, tán hallja
a sóhajod,
vigasztal, hisz elillant
a tavaszod.
Ősz szálak közt
a napsugár ott marad,
s éveiddel együtt
szép lassan halad.
Szeretet veled van,
kedvesen átfon,
mint anya gyermekét,
ha ölébe von.
Szívedben az álom
vágyat rejteget,
de a szerelem csak
hervadást sejtet.
Ifjúság szele könnyen
repít madarat,
az élet megy tovább,
kár, nem maradhat!
(Kalocsa Zsuzsa)