Várt csoda
Fenyvesekre havat szitált az est,
tél hosszú csendje rá némán felelt.
A Hold fénylőn rátapadt a fákra,
szobákban felgyúlt sok kicsi lámpa.
Csendes éjben eljött az áhítat,
a szeretet mindenkit átitat.
Belső kincsként szólalt meg az ima,
régi szép emlék, nem olyan, mint ma!
A szelíd csendben tisztult a lélek,
ma a Szenteste reménye éltet.
Mindenütt öröm-hit és a béke?
Adj, Uram, áldást a te népedre!
Ne legyen a világban aggódás,
keblünkre öleltük a várt csodát.
Lelkekben ébred majd újra a hit,
angyalok zengték a remény dalát.
Gyémánt csillag úgy haladt felettünk,
mint mikor a szemekből a könny hullt,
kisded jászolánál a fényt kerestük,
a szívekben szeretet lángja gyúlt!
(Kalocsa Zsuzsa)