Legszebben ragyoghat
E kies táj úgy vonz magához engem,
mint ég a csillagokat s madarat,
ott várok, mint völgy a sziklák alatt,
vagy a folyó partja a nyári estben.
Odafent sziklák orma a széltől zeng,
napsugár csillog a folyó tükrén,
s a falevelet ringatja büszkén,
a sziporkázó víz olykor felé leng.
E látvány elkápráztat a táj ölén,
a nap rózsás arcával kúszik fölém,
marasztal és nevetve cirógat.
Lombok alatt madárpár csicsereg,
a szép trillájuk ébresztik szívemet,
hisz e táj ma a legszebben ragyoghat.
(Kalocsa Zsuzsa)