Mennyi ábránd – 2021

Mennyi ábránd

Rózsáimon a nap tüze égett,
ezüst színben szikrázott az ég.
A lombos fa árnyakat terített,
amikor ott sétáltam teveled.
Rózsáim kérdezték, emlékszel még?
Fent a csillagok ragyogtak gyöngyként.
A szőke hold fényárban kúszott fel,
s kettőnk dala ott volt a szívemben.
Mennyi ábránd van e csendes estben,
én tőled mégis félve kérdeztem,
miért ragyog reám a két szemed?

Arcomon a tüzes rózsa pírja,
az ajkad csókokat lehelt rája.
A legszebbet éreztük mi akkor,
hagytuk, hogy a Hold rajtunk kacagjon.

(Kalocsa Zsuzsa)