Te vagy…
Te vagy nekem az éj,
ha válladra hajtom fejem,
te leszel a remény,
mikor fogod mindkét kezem.
Te vagy nekem a kút,
hogyha a szomjamat oltod,
te vagy az életút,
melyen megyek, s tiéd sorsom.
Te leszel a hősöm,
aki mindig bölcs és merész,
s te leszel az öröm,
tudom, mert te vagy az enyém.
Te vagy az Ég és Föld,
majd leszek én dal, s türelem,
nálad rejtőzködöm,
ha bú ülné meg szívedet.
Leszel boldogságom,
érzem, féltőn óvsz és szeretsz,
szép lesz minden napom,
mert örökké velem lehetsz!
(Kalocsa Zsuzsa)