A folyó
Mily lomhán vonul a vén folyó,
nincs kedve, oly régóta lohol.
Fodrait a part felé dobja,
kíséri némán az éj holdja.
Árnyékot vetnek rá a füzek,
hol madarak rejtik fészküket.
Látni, ahogy a haját mossa,
fürtjeit víz hulláma nyaldossa.
Vizében felcsillanó halak,
pajkosan repkedő madarak.
Tükrén táncot jár a verőfény,
csillámlik a füzek levelén.
Folyó és a fűz új napra vár,
ha az éjszaka ismét leszáll.
Majd békésen szunnyad el a táj,
hisz vigyáz rá a vízcsobogás.
(Kalocsa Zsuzsa)