Álmos reggel
Álmosan kel fel velem a reggel,
a napfény is még sóhajtva reszket.
Gyönyörű álom fészket rak bennem,
hajnal-csendben ringatja lelkem.
Szellő ölel harmatos bokrokat,
csokorba szedem legszebb álmomat,
s leteszem eléd, mikor jössz hozzám,
tudom, te a Holdat is lehoznád.
Vágyamnak lenne legszebb emléke,
szavad békés, mint a napnak fénye,
a pillanatok varázsát érzem,
örök marad e reggel szépsége.
Ablakhoz lépve távolba nézek,
nem látom jöttöd, annyira félek,
minden csak álom, lelkem mért szárnyal?
Fényt takarják előlem az árnyak!
(Kalocsa Zsuzsa)