Hideg űzi
Deresedő őszidőben
csend uralja a kihalt tájat,
köd vígan dobja fátyolát,
s a fákra aggat pongyolát.
Fázom, esőcseppek hullnak,
fényre, melegségre vágyom.
Sóhaj száll, szél húrján táncol,
színes levél hull a fákról.
Dalos madár sem száll rája,
fehérlik a tájnak fája,
ágaira rak dér-ruhát,
jelezve őszi elmúlást.
Hideg űzi ősznek lelkét,
a szél most csak neki zenél.
(Kalocsa Zsuzsa)