Jó és rossz érzések
Sokszor az életről álmodom,
a múltat befedi lábnyomom.
Felébredek, s rögtön megértem,
minden olyan, mint a mesékben.
Tegnap – néma csendje a mának,
s éji varázsa az írásnak.
Szeretetet fonok szavakból,
mint nagyok, kiírom magamból.
Álmaim elteszem emlékbe,
vannak köztük jó, s rossz érzések.
Néhány boldog perc, fakuló kép,
múltat idéz, s bennem újra él.
A tiéd minden gondolatom,
érzem, már sokat nem várhatok,
halkuló és gyenge szavakat
túlharsogják az őszi varjak.
A csönd hangja
Ma az esti csend hangja mesél,
hosszú a nap, fáradt s oly nehéz!
Ablakon zörren az éj szele,
fáradt napot magával vigye.
Ezernyi szikra gyúl szívemben,
ha nézek vágyódó szemedbe.
Örökké várlak esti csöndben,
a lépted legyen halk, s könnyed,
mint fényben remegő délibáb,
mikor a szívem epedve vár.
(Kalocsa Zsuzsa)