Kórház – vasárnap
A vihar véget ért. Csendes eső szemez.
Kórtermünk ablakán már kitekinthetek.
Előttem nagy fenyő nyújtózik égre fel,
és messze valahol… valaki énekel.
Oldalt egy kis akác. Egy bokron pár virág
élénken bólogat:
Ismerj meg, idegen!
Ismerd meg magadat!
Én nem tudom, miért
megrázó pillanat
meglátni hulló esőcseppeket,
és lenn, a kórház ázott udvarán
a kis fehér virágokat…
(Kamarás Klára)