Hajléktalan a karácsonyi misén
Ide csak melegedni jöttem,
kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
elhúzódnak az emberek.
Az imákból már rég kikoptam,
a hangom is olyan rekedt…
Itt ének száll feléd, s imádság,
velük szárnyalni nem merek.
Régi imáim elfeledtem,
pedig nagyanyám oktatott…
de itt a tömjénfüstös éjben
valami fájón felragyog….
Amíg volt munkám, mindenem volt…
Könnyelmű voltam? Volt hitel!
Hogy egyszer megfordul a kocka,
az ember későn fogja fel.
Megcsalt az élet, hát csak ittam.
Az asszonyom is elhagyott…
A gyermekem, ki tudja, hol van?
Talán még él, talán halott.
Én nem kérek már semmi kincset.
Kaptam, s elszórtam eleget,
csak hadd maradjak itt a fényben,
s jusson nekem is szeretet!
(Kamarás Klára)