Három lépés
(A szánalomtól a kegyetlenségig)
1.
Báránysirató
A bárányokat mindig leölik.
Feltálalják,
kutyák vagy farkasok azok,
kik őket habzó szájjal megeszik?
Mindegy nekik.
Közöttünk jár a félelem.
Ha összebújunk
félénken vacogva
s hiszünk a gőzölgőn
védő akolba’,
hát egyenként tépnek,
nyírnak, vagy vágnak…
Utólag nincs helye a vádnak!
Mindig lesznek Pilátusok,
és minden kéz, fog és köröm
újra csillámló, tiszta lesz.
Jöhet a húsvéti öröm…
Bárány, ne sírj!
Ne bégess!
Ne nézz a késre,
mely testvéreid
meleg húsától véres!
Gondolj az ékes tálra,
mely felmagasztal majd
vendégre várva!
Mit számít, hogy csak egy az életed!
Melyik gyomorban végzed és mikor…
hát nem mindegy neked?!
2.
Sovány vigasz
Bárány, ne sírj, ne bégess!
A farkasok ideje véges.
Volt arra példa,
hogy nem a bárány lett az első préda.
Jövőd kitárul, látsz még tarka rétet,
mielőtt utolér a végzet.
Bárány! Hát téged nem vigasztal
a díszes tál és az ünnepi asztal,
mely végül felmagasztal?!
3.
Húsvéti mese
Bárány, ne bégess!
Ígérem, minden késem éles,
és nem fog fájni:
történjen bármi!
(Kamarás Klára)