Átirat
(Radnóti Miklós: Oly korban éltem én e földön c. vers parafrázisa)
Oly korban élünk itt, a földön,
mikor csak a pénz számít, nem a szép s a jó.
Megvehető az ész, tanult fej és lélek.
Elfelejted hited, és ledolgozod élted.
Behálóznak téged, s kényszerpályán végzed!
Oly korban élünk itt, a földön,
mikor a modern lét az élvezet,
egy jó kis alkalmazást letölthetsz,
s nem veszed a fejlett technikában észre,
hogy NINCS katicabogár a kiserdőbe’.
Oly korban élünk itt, a földön,
mikor hiába zseni az ember
– hisz már a Holdra is kilépett –,
mégis gonosz körül a világ,
s nemcsak a háborúk végett.
Oly korban élünk itt, a földön,
mikor már nem elég máshol egy cunami.
Elvadult világunk egy vírus környékezi!
Ez irtja társaink és az EMBER tudatát,
s fordítja meg lassan a gondolatát.
Oly korban élünk itt, a földön,
hogy a pillanatot észre kell venned:
ne tovább! Talán még megmentheted…
S újra sétálhatunk a kiserdőben
lepkék és katicák között – VELETEK!
(Keczely Gaby)