Nem szűnik
Kis Ámor kukkantott be egyszer régen,
talált bennünk kiéhezetteket,
törölve annyi rosszat akkor éppen,
vulkánként tört fel érzet – s ellepett.
Pont jókor jött a nyíllal – jóra vártam,
az élvezet tetőfokára hág,
a lelkemig hatolt, és át is járta,
hisz ez hiányzott mindig is talán.
És nem szűnik, pedig sok éve immár,
hogy gyúlva gyúlt szerelmi csillagunk;
nem vinne semmi rá eloltanunk.
És nem szűnik, pedig sok éve tart már,
kifáradt testünk és a szellemünk,
de végtelen szerelmet élvezünk.
(Keczely Gaby)