Kétesélyes
Ha tudtam volna előre, nem vállaltam volna ezt a gyermeket! A férjemmel végre összejött. Már három éve próbálkozunk! Ki hitte volna, hogy háború lesz itt! Még álmomban sem gondoltam volna!
Ezek a bombázások! Mindig összeszorul a szívem. Én nem ilyen életet terveztem a kicsinek! Pedig kénytelen leszek itt megszülni. Az egyetlen Szülőotthon a közelben. A többit már lebombázták vagy evakuálták. És ha ennek is az lesz a sorsa? Mi a biztosíték?
Nem szeretném egy porig rombolt hazában felnevelni a kicsit. De hát itt nőttem föl! Ez a hazám! Mit tegyek? Most már érte is felelős vagyok! Nem halhatunk meg. Olyan jó volt terveket szövögetni a párommal! Csak ő is ússza meg… Ekkora stressz nagyon elviselhetetlen egy magamfajta kismamának.
Szoktam a picihez beszélgetni. Sőt, ha fülsiketítőek a rakéták, hangosan énekelek. Azt szeretném, ha erre emlékezne a pici. És dúdolok is. Vagy csak mondom, hogy éppen mit csinálok és mit fogunk Apuval tenni, ha együtt leszünk, és megyünk a Nagyiékhoz vendégségbe: Mama a nagy diófa alatt megterít, Papa a bográcsban főzi a borscsot, vidámak vagyunk, boldogok. A kutyusok ott ugrálnak körülöttünk. Milyen kevés kellene a boldogsághoz…
Fölfordult a világ! Bennem is van orosz vér. A testvérek miért gyilkolják egymást? Ezt soha nem fogom megérteni, hiába vagyok diplomás. Mindent a pénz mozgat? Undorító! Kérlek, Istenem: hallgasd meg imám, és add, hogy éljük túl ezt a borzalmat!
Közeledik az este. Mindig ilyenkor félek a legjobban. Esténként szokott lenni a legrémisztőbb rakétatámadás. Ezt biztosan a pici is hallja, érzi! Nem szeretném pedig. Már csak egy hónapot kell kibírni! Nagyot dobbant a szívem…
Lesz-e reggelre vajon bombatalálatunk?
(Keczely Gaby)