Az új élet “koronája”
Sokáig tartva vajúdott
vérszárító, fertős úton,
mosolyt mart le az arcokról,
egészséggel hadakozott…
Tán mást is el akart érni…
Sok emberben él a tévhit:
nem érti azt, miért pont most
sújt minket isteni ostor?
Föld-haragtól félnek mások:
– Vírussal támadok rátok,
kék bolygóból szürke lettem,
Föld-anyaként eltemetlek…
Gazdag retteg, aranyat gyűjt,
lerázni magáról a bűnt…
Előbb éhen hal a drága,
mint a szegény embertársa.
Tisztul a Föld, a Nap fénylik,
egészséges növény érik…
Jó emberek hosszú sorban
túlélőként gondolkodnak.
Viszik tovább az életet,
tudják, alázattal lehet…
Az isteni új világra
tiszta lelkükből vigyáznak.
(Kertész Nóra)