Modern módszer, régi szív
– Halló, halló?! Hallanak, gyerekek?
– Zzzzrrzszszzdzss.
– Uhh, ez a zaj Esztitől jött? Hallóóó??
– JÓ NAPOT, TANÁR ÚR!!!!
– Szép jó napot mindenkinek! Jó napot, Anita, jó napot, Ádám, Fannit is, Nórát is üdvözlöm, Domi, Brigi, Attila is, Máté is érkezik. Lassan mindenki bejelentkezik. Hogy vannak?
– Jól, köszönjük.
– Jóóóól.
– Hát, én máhr nagyon kivagyok.
– Na, mitől, Gábor? Mi a baj?
– Hát, csak a bezáhrtságtól. Máhr felállítottam egy mini kosáhrpályát itt, a nappaliban. Meg néha köhrözök, mint a hülye, hogy bele ne bolonduljak az egy helyben ücsöhrgésbe.
– Uhh. Ez nem hangzik túl jól.
– Én is nagyon unom már az itthon levést.
– Azt elhiszem, Regina. Próbáljanak meg kitartani…
– Tanár úr, jól van?
– Jól, köszönöm. Csak hiányoznak. Meg hát ez az egész bizonytalanság. Már nagyon mennék én is mindenfelé… A fene tudja… Ez a hülye karantén… Meg a kockázatok…
– Elvileg a dél-koreai laboratóriumban végzett vizsgálatok szerint el lehet kapni kétszer is.
– Köszönöm, Viktor. Igen, olvastam én is sok mindent. Na, de ez van. Ki kell tartanunk.
– Tanár úr, nekem volna egy kérdésem…
– Mondja, Noémi, persze. Ezért vagyunk itt, konzultálunk. Meg hát ez a heti egy online ofő óra tartja bennem a lelket.
– Az lenne a kérdésem, hogy mi lesz a szerenáddal?
– Nyilván megtartjuk. Mindent megtartunk, amint ennek az őrületnek vége. Szerenádot, bankettet, tanárbúcsúztatót… Talán a suli még valamiféle ballagást is fog szervezni.
– Most minden 100 fő fölötti rendezvény be van tiltva.
– Igen. Ezért ez csak ősszel lehet esedékes. Ha majd vége…
– De akkor majd megtartjuk, ugye?
– Persze, Vivikém, mondom, mindent pótolni fogunk.
– És tényleg jól van a Tanár úr?
– Köszönöm, Timikém, tényleg jól vagyok már. Nagyon sok javítanivalóm van. Meg ugye online órák, feltöltött anyagok, miegymás. De gondolom, Önöknek is nagyon sok a teendőjük.
– Tanár úr, nekem ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem.
– Mondja, Mika!
– Tudna esetleg beszélni Kaszás tanárnővel a beadandók miatt? Tudja, nem érettségi tantárgy, de a tanárnő mégis egy kicsit túltolja.
– Túltolja. Hmm. Jó, majd megnézem, mit tudok tenni az ügyben. Megpróbálom valahogy elérni. Viszont kérem, tartsanak ki, és egy minimumot azért mindenből teljesítsenek. Tudom, hogy az érettségi tárgyak fontosak most. Na, de…
– Köszönjüüük!
– Igen, köszönjük szépen.
– Szívesen. Fel is írtam magamnak. Már egy egész hosszú listám van, hogy ezen a héten miket kell intéznem, megbeszélnem, kijavítanom. Ilyesmi. És Önök hogy vannak? Meséljenek még! Enci, Szidi, meggyógyultak?
– Igen, köszönöm.
– Én is, köszönöm. Már jól vagyok.
– Az jó. Az egészség most a legnagyobb kincs. Higgyék el! Norbi, az élesztők még nem romlottak meg?
– Azok jól vannak, Tanár úr. Azóta anyukám csirkefarmot akar tenyészteni. Most ebben hisz.
– Dzsízüsz.
– Most miért, Máté? Ez jó szerintem. Előrelátó. Na, Vik is megérkezett késve. Armandról, Gergőről tudnak valamit?
– Nem, semmit.
– Na, mindegy. Jó lett volna mindenkit hallani. Ha már kaptam tíz perc kimenőt ezen a fránya túlvilágon… De most mennem kell, a koronás elhunytakkal nagyon szigorúak. Viszlát!
(Keszy-Harmath Dániel)