Álom/valóság? – 2020

Álom/valóság?

Álmodtam a minap – írnám,
Ám inkább csak álmodoztam,
Révedeztem, forgolódtam.
…Vártam, ágyam, agyam
Hátha álommal is kínál.

Hiába; nem kínáltak ők,
Hanem annál hasznosabbal,
Álomszerű gondolattal,
Fantáziafoszlánykával…
– …Szellemes összeesküvők!

Másodpercnyi bevillanás!
Mindjárt kiáltott is versért,
Rímes avagy rímtelenért,
Ódáért, sőt balladáért!…
– Járna neki! – nem vitás!

Elképzeltem: ezt az élményt,
Ezt a drámát, hogy oszthatnám?
Elbeszélés…? – Másra hagynám…
Inkább talán versben írnám.
Fogadják ezt most már tényként!

Helyszínét a “történetnek”
Hagyhatjuk is itt a Földön.
Itt játszódik e rögökön.
Túl néhányszáz emberöltőn
– …Föld és ember, ha még lesznek…

Hihetetlen, amit láttam…
– Hegyes-völgyes képvarázs!
De nagy gépek felszaggatták
E kies tér burkolatját,
És mindazt, mi alatta van.

Mert a földet, anyaföldet!
– Mióta is?… Eltüntették.
Beton alá betemették.
‘Okos’ padlat alá gyűrték.
Emléke sincs fűszál-zöldnek!

Mi nem ház, és nem épület,
Medence és golfpálya sem,
Ami nem gyár és nem üzem,
Nem is bánya… Annak üzent
Hadat a ‘mű-‘ – Ez szédület!

Nincs tenyérnyi zöld; de föld sem!
Nincsen talaj! – természetes.
Virág sem nő! Igézetes.
A teremtett: tökéletest,
Mindent mű-burkolat föd el!

Mű-mezőben nő a mű-fű,
Mű-méh poroz mű-virágot.
Mű-madárnak nyújt mű-ágat
Lombozata a mű-fának.
Mű-fényt ad a Naperő-mű!

Mű-szelet fú Szélerő-mű.
Már tud vihart virtuálni.
Mű-ég kékjén tisztán látni
Szintetikus felhőt szállni.
Eső? – Nem kell. Nincs eső-mű.

Ezért hát a böhöm gépek
E mű-világ alá ásnak.
Földet, termőt ott tálnak.
Áhítattal körülállnak,
Kik az új vetésre készek.

Azok, kik a “mű”-t már unták,
Akik valós létre vágytak,
Írásokban kutakodtak,
Megértettek rég’-dolgokat,
Fölélesztik a legendát:

“Magból sarjad ki az Élet.
Magnak meg kell földben halni,
Így tud érett kalászt hozni.
Magvetőknek cipót adni;
Egészséget, sok víg évet.”

Van-e traktor? – sok ekével!
Vető-, arató-, cséplőgép!
Új szerepben a nyomtató, ‘s
Elkészül a sok ‘ősi’ gép
– Isten tudja csak: hány D-ben.

Friss rög közé szórnak magot,
Föld-paplannal betakarják.
Napot, eget visszahozzák,
Esővel, fénnyel árasztják.
Hűs szél susog lágy dallamot.

Szájuk elmormol egy imát,
Szívük ragyog, hogy megtették!
Szép Földjüket megmentették,
Új élettel eltüntették,
Mit a hamis világ kreált.

………………………

Így végződött látomásom…
Jaj! De rá sötét árny vetül!
…Gyanús csoport tanácsot ül:
/Hogy ki vetést messze került/
Aratáskor jót kaszáljon…

Kép: Vlagyimir Manyuhin

(Kincses János (Thesaurus))